Levetkõzöm magam Az örvényben, agglomerált hálóban Nem értem, hogy nem értem, hanem magam ellen Nincs mit tennem, csak harapni enged álom marad, hajszálnyi pillanat A felszín alatt, a torkomon akad Horgon lóg Légzõgyakorlat volt Nem kell hánynom, boldog is lehetnék üres mappa, csupa lehetõség ...azaz semmi Korgok csak, mint aki gyöngyökre vár Amin végre látni egy cseppnyi fényt Igazi otthonét Akvárium-kirakatok mélyén Horgon lóg Légzõgyakorlat volt és most fényes szobákról álmodom Ahol lesz párnája a szendergésnek Asztala a vasárnapnak Hagyd, hogy merjem hinni Kérlek, süss fel nap, fényes nap A bárányok megfagynak Nézd, mintha csak minden egyes nappal Eggyel feljebb és feljebb volna az ajtó Amit estére rámcsapnak Nincs megfejtés, azt hittem útközben irattartó-karjaimra tûztem Lejáratlan szerzõdésként kaptam észt osztok én is horgon lógok