Nem múlhat nap, Szükséges bizonyíték nélkül. És még elfelejtve semmi nincsen Nyoma van a listák legvégén. A sorok között is olvashatnék A lényeg mégsem látható. Majdnem minden mindegy, mint egy Holt ajkán a csók! Hiába vinném el, Ha nemlátszik mégsem, Kiürül minden oldal Fényérzékeny... Kéz a hajban, Mint kés a vajban, Görcsbe rándul A karma akaratlan Elcsitít, Mint a víz, ha lázat olt... Mielőtt magába fojt... Titkos fiókodba bújt, A hullámzó folyosón, Ami talán egy kútgyűrűt is elbírna Amilyen mély, de semmi hibát Köveket dobok az aljába A visszhang talán majd válaszol Majdnem minden mindegy, mint egy Holt ajkán a csók... Hiába vinném el, Ha nemlátszik mégsem, Kiürül minden oldal Fényérzékeny... Kéz a hajban, Mint kés a vajban, Görcsbe rándul A karma akaratlan Elcsitít, Mint a víz, ha lázat olt... Mielőtt magába fojt... [Én tévedtem Akármi volt értelmetlen] Majdnem minden mindegy, mint egy Holt ajkán a csók... Hiába vinném el Ha nem látszik mégsem Kiürül minden oldal Fényérzékeny Pont úgy hamvad el, Mint egyszer régen A napraforgó Fényérzékeny Kéz a hajban, Mint kés a vajban, Görcsbe rándul A karma akaratlan Elcsitít, Mint a víz, ha lázat olt... Mielőtt magába fojt... Kéz a hajban, Mint kés a vajban, Görcsbe rándul A karma akaratlan Elcsitít, Mint a víz, ha lázat olt... Mielőtt magába fojt...