Azt hiszem jobb, ha nem bonyolítom Azt, hogy mit hiszek így mozdulatlanul Hogy mi jár ebben a fejben egyhelyben A magamfajta hát jobb, ha megtanul Gyorsan hallgatni és nyitott szemmel Lépést sem hagyni észrevétlenül Semmi esetlen esetlegesség A kétkedés is végleg elkerül Talán A szürkéskék körzés lejjebb száll A szárnyakról hó hullik rám A megfontolt november A tarkóba sóhajt Nemsoká utolér, aggódni ráérek majd Hogy miféle hűség ez Ha csak egyedül értem meg Vagy néha még magam sem Van-e még értelme A szélben van, hogy hallom Egy rég hallott hangon Pár giccses sort halkan Túl jól ismert dallam Az, amit fűt rég Betakar, elfed A felelősség Ami nem enged Hiszen alatta Beszakadok még ahogy a fagyban A túl vékony jég A sor, ha volt, ma már Messze-messze jár Arra gondolok, Hogy ez milyen dolog Csak arra várok Végre megtaláljon Bárki meggyőzzön Amíg a kapukat őrzöm