E világon ha ütsz tanyát
Hétszer szüljön meg az anyád!
Egyszer szüljön égő házban
Egyszer jeges áradásban
Egyszer bolondok házában
Egyszer hajló, szép búzában
Egyszer kongó kolostorban
Egyszer disznók közt az ólban
Fölsír a hat, de mire mégy?
A hetedik te magad légy!
Ellenség ha elődbe áll
Hét legyen, kit előtalál
Egy, ki kezdi szabadnapját
Egy, ki végzi szolgálatját
Egy, ki népet ingyen oktat
Egy, kit úszni vízbe dobtak
Egy, ki magva erdőségnek
Egy, kit őse bőgve védett
Csellel, gánccsal mind nem elég
A hetedik te magad légy!
Szerető után ha járnál
Hét legyen, ki lány után jár
Egy, ki szívet ad szaváért
Egy, ki megfizet magáért
Egy, ki a merengőt adja
Egy, ki a szoknyát kutatja
Egy, ki tudja, hol a kapocs
Egy, ki kendőcskére tapos
Dongják körül, mint húst a légy!
A hetedik te magad légy
Ha költenél, s van rá költség
Azt a verset heten költsék
Egy, ki márványból rak falut
Egy, ki mikor szülték, aludt
Egy, ki eget mér és bólint
Egy, kit a szó nevén szólít
Egy, ki lelkét üti nyélbe
Egy, ki patkányt boncol élve
Kettő vitéz és tudós négy
A hetedik te magad légy!
S ha mindez volt, ahogy írva
Hét emberként szállj a sírba
Egy, kit tejes kebel ringat
Egy, ki kemény mell után kap
Egy, ki elvet üres edényt
Egy, ki győzni segít szegényt
Egy, ki dolgozik bomolva
Egy, aki csak néz a Holdra:
Világ sírköve alatt mégy!
A hetedik te magad légy!