Keresgélt a repülőgép
Fél szárnnyal a vizet szántva
Míg a lagunák közt rálelt
A parázsló betonsávra
Domborodott az ég kékje
Homorult a földnek zöldje
Mikor a gép alázökkent
Fújtatva és dörömbölve
Húzta a sok kis cölöpház
Maga alá az árnyékát
Rezegtek mint a bazári
Fölhúzható bádog-békák
Föld az éggel, kék a zölddel
Borult össze elalélva
Szerelemtől részegülten
Betűzgettem
Cartagena, Cartagena, Cartagena
Delet ilyet soha én még
Napot soha még így égni
Hol a bokor víz és viskó
S még a beton is érzéki
Félórát ha voltam nálad
Míg egy kisded megszülethet
Ameddig egy ismeretlent
Elföldelnek, elfelednek
Kísértésbe: szédítőbe
Estem véled szerelembe
Hogy maradjak viskóid közt
Mindenkitől elfeledve
Ittam fényed, kéked, zölded
A géphez gurított létra
Tetejéről félórára
Enyém voltál
Cartagena, Cartagena, Cartagena
Fölszállóban már úgy rémlett
Vityillóid rezegtetve
Mindegyikben mintha egy-egy
Szerelmespár ölelkezne
Jaj elválnunk miért kellett
Magadhoz mért nem öleltél
Minden évszakom azóta
Hóval borított hideg tél
Egy napodért, éjszakádért
Cserébe mit vágyton-vágyok
Adtam volna üdvösségem
Az örökkévalóságot
Ilyen bolond, ki szerelmes
Érzi, hogy a szíve béna
Belémsajdult: sose látlak
Többé viszont
Cartagena, Cartagena, Cartagena
S ittalak még - színed, fényed
Amennyi talán elég lesz
Itt a deres kárpátok közt
A közelgő öregséghez
Hol a nap is a tiednek
Csak lézengő halvány mása
Kél és nyugszik: emlékeztet
Az egyszer-volt ragyogásra
Ó, a kéked, ó, a zölded
Kékje, zöldje víznek, égnek
Karib-tenger tüneménye
A neved is belémégett
Nem gyógyít ki az idő sem
Azon kapom magam néha
Félhangosan szólongatlak
Cartagena
Cartagena
Cartagena, Cartagena, Cartagena