Fekete kilincset markol tenyerem Üres e magányos ház Álmos redőnyként csukódik szemem Kék gondolat cikáz Emlékek tükrében látom magam Ülök a padlón, itt lenn Kibontom fekete festett hajam Üvöltve ordít a csend Ünneplő szobáknak árnya Most feketét húzott magára Húúú... Bóklászik bútorról falra Belém nyomódik a talpa Térdeim felhúzva gondolkodom Morajló álom kerül Pattogó árnyak a homlokzaton Léptük szerte terül Fekete kilincset markol tenyerem Üres e magányos ház Álmos redőnyként csukódik szemem Kék gondolat cikáz Ünneplő szobáknak árnya Most feketét húzott magára Húúú... Bóklászik bútorról falra Belém nyomódik a talpa