Szögezzük le még az elején hogy itt nem a pénz beszél hanem én
Én én én
Most el mondom mim vagyok, mim nem nekem:
- Pszt - basznék velem egy illemhelyen.
Az vagyok nekem, mint testnek a kenyér.
Én vagyok nekem a nagy Ő.
Én egymásnak lettem teremtve,
Nálam jobb nekem senki nem lehetne.
Én rám rímelek általában,
és köszönöm Istenem, hogy rám találtam.
Leélném velem az életemet,
Nekem írom a dalt, nekem énekelek.
Egy hete csak rám gondolok,
éjszakánként rólam álmodozok.
Annyira szeretem magam, hogy ez már fétis.
Magamnak csinálom a bajt, meg a pénzt is.
Magamnak csinálom a bajt, meg a pénzt is.
Magamnak csinálom a bajt, meg a pénzt is.
Annyira szeretem magam, hogy ez már fétis.
Magamnak csinálom a bajt, meg a pénzt is.
Magamnak csinálom a bajt, meg a pénzt is.
Magamnak csinálom a bajt, meg a pénzt is.
Számítok rám, és nagyot megyek,
Szóval köszönöm, hogy vagyok nekem.
Van rólam egy poszterem az ágyam alatt,
Alig bírom, hogy ne vessem rám magamat.
Őrizem a szememet - ah
Szorítom a kezemet - ah
Hogy elvesztem magam, az régi rémület,
Hát mégis hogyan tudnék élni nélkülem?
A tükörben nézem engem én éppen.
Eskü bármit megtennék értem.
Ti is tegyetek meg bármit nyugodtan,
Reszket a szívem, mert eszembe jutottam.
Annyira szeretem magam, hogy ez már fétis.
Magamnak csinálom a bajt meg a pénzt is.
Magamnak csinálom a bajt meg a pénzt is.
Magamnak csinálom a bajt meg a pénzt is.
(Két karomban ringatózok csendesen.
Ez annyira én, ez annyira én)