A szüntelen miértek nélkül meg sem érti Az ember, hogy miért ilyen kurvára parányi Eltapossák, mint egy földigilisztát Hogy majd felálljon később én ne változzon semmit Minden kérdést mindíg másik követ Mert sok ember csak ebben lel örömet Túl buták vagyunk, vagy csak egy kicsit túl ostobák, Esetleg félünk, hogy maradandót alkotnánk Gondolkozom, vagy csak próbálkozom Izzadságcseppek a homlokomon Jaj, miért olyan nehéz úgy elmondani mindent Hogy mást is izgasson, én ne mindíg csak engem? A tüdőmből felömlő szóáradat vagyok De mégis nehéznek érzek minden mondatot Hülyének néznek, de miért, azt nem értem Ezentúl átgondolom, kihez beszélek Gondolkozom, vagy csak próbálkozom Izzadságcseppek a homlokomon Jaj, miért olyan nehéz úgy elmondani mindent Hogy mást is izgasson, én ne mindíg csak engem?