Ha levetkőznek a testek, megint Magukba rejtik az éjszakát. És azzal együtt indulnak útnak, Úgy kerülgetik az almafát, Hogy legyen köztük tényleg bármi, Ne csak a múlt és a kényszerek, Hogy a ruhákkal együtt hulljanak a porba A rájuk aggatott kényszerképzetek. Vendég voltam egy másik szívben És kicsit tovább maradtam. Nyitott füllel, de mégis süketen Vesztünk el együtt a szavakban. Mikor azt hittem, végre a végére érek, Jött egy új megpróbáltatás: Odasúgtam, hogy nincsen bennem A megbánáson kívül semmi más. Annyira fáj, hogy végtére is Nem adtam át, csak egy részemet, Megmaradtam egy emléknek én is Rosszabbul tűrtem, mint képzeled. És akit láttunk, az már nem lát viszont Ilyen tekintetben jók vagyunk. Ha mégis kedved támadna hozzám, Tényleg bármikor összefuthatunk. És akit láttunk, az már nem lát viszont Ilyen tekintetben jók vagyunk. Ha mégis kedved támadna hozzám, Tényleg bármikor összefuthatunk.