Én már rég nem változom, én már rég nem változom
Mindig ugyanazt félem és mindig ugyanazt várom
A szívem változatlan sírhelyekre ásom
Vagy fazékba, forró vízbe, jó sok borssal, sóval
A tükörképére formál, aki engem forral, ah
De te vagy, aki beágyaz nekem
Mer' én elcseszett vagyok
Mindig csak rohangálok
És talán túl sokszor vagyok
Gonosz veled, meg türelmetlen
De még magamhoz sincsen türelmem
Folyton megyek az agyadra
De te mindig vissza engedsz magadhoz
♪
El kell mennem újra, megint el kell mennem újra
És sosem tudhatom, hogy mikor lesz elbaszva
Minden, ami igaz volt, az igaz maradhatna
De a kudarc a nyomomban jár, senkinek nem kegyelmez
Tündér ruhában jár, szemembe néz és megvesz
És nem hittük, hogy ennyi, csak egy gránátalma mag volt
Ha látja, hogy meggyengültél, rögtön szájon csókol
És el is veszett már minden, s egyedül maradtunk
Mind a ketten végleg, szakadék alattunk
De te vagy, aki beágyaz nekem
Mer' én elcseszett vagyok
Mindig csak rohangálok
És talán túl sokszor vagyok
Gonosz veled, meg türelmetlen
De még magamhoz sincsen türelmem
Folyton megyek az agyadra
De te mindig vissza engedsz magadhoz (mindig vissza engedsz magadhoz)
Te vagy, aki beágyaz nekem (te vagy, aki beágyaz)
Mer' én elcseszett vagyok (elcseszett vagyok)
Mindig csak rohangálok (mindig csak rohangálok)
És talán túl sokszor vagyok (túl sokszor vagyok)
Gonosz veled, meg türelmetlen
De még magamhoz sincsen türelmem
Folyton megyek az agyadra
De te mindig vissza engedsz magadhoz (mindig vissza engedsz magadhoz)
De te mindig vissza engedsz magadhoz (mindig vissza engedsz magadhoz)
Oh, de te mindig vissza engedsz, oh (mindig vissza engedsz)
De te mindig vissza engedsz (mindig vissza engedsz)
De te mindig vissza engedsz (mindig vissza engedsz)
De te mindig vissza engedsz magadhoz