Mikor az ég furcsa, lila-kék S találkára mennek a lányok Óh, be titkosak, különösek Ezek a nyári délutánok Járunk bolondul és ittasan Nagyvárosi utcákon égve Fekete, szigorú vonalak Rajzolódnak a nyári égre A város árnyas és remegő Ezer tornya, kéménye, karja Úgy mered a csókos ég felé Miként ha ölelni akarna ♪ Mint zavarodott szerelmesek Pírral s pihegve szemben állnak Az ég s a város, szívük dobog Vad ritmusára a halálnak Szemünk könnyes, mégis nevetünk Föl-föltekintve, vágyva, félve Arra, ki szép s kit nem ismerünk Hideg szeretőnkre, az égre S ott fenn az égen, ott valahol Egy-egy pillantást visszavetnek Sírván nevetünk az ég alatt S ott fenn, ott fenn, ott is nevetnek