Csukott szemmel, félig álmodva kezdem el Beteg szívem langyos kávéban hűl Kilégzés, belégzés után De persze nincs baj, mert jól vagyok – tudod¬ – Csak kicsit furán Tegnap óta minden más lett, mi addig volt Nehezebb már, pedig kisebb a súly A kapuban tétován megállok még, Mintha hinném, hogy felderül, S nem rám zuhan újból az ég A buszra várva cigim füstjében bújok el A hideg hajnal karma bőrömbe mar Rejtőzve álarcom mögött Senki nem látja Az angyalból megszülető ördögöt Bánom, nem bánom, mástól nem várom, Tőled sem várom el Tettem megtettem, éltem, ha élhettem Többet nem értem el Félek, nem félek, mást már nem kérek: A végét ne rontsam el Adtam, nem kellett, kértem, nem tellett Menj Isten "hírivel"!