Ő tart életben, ha meghalni vágyom Szomjamat oltja, ha kiszáradnék Elaltat csendben, ha nem jön az álom Visszahúz akkor, ha elindulnék Mesélek Neked erről a furcsa népről, Mely a távolba réved s oly régóta vár, Hogy testvér újból testvért ölelhessen És eltűnjön végre minden gyűlölt határ S, ahogy a rozsdafolt nő az elásott fegyveren, Úgy nő a szívemben A kétely, hogy megtettem Mindent, amit magamtól tehettem S bár célom el nem értem, A kérdésed nem értem Csak úgy lesz egyben test és a lélek, Hogy törvénnyé válik, ami érték volt rég Hisz attól lesz örök és élő a nemzet, Hogy magyar a kezdet, és magyar a vég