Becsukott ajtód előtt állok idekint, Levetett kalappal, vigyorogva a kínt. - Ki vagy te idegen, mit akarsz még? Nekünk is alig van, nincs segítség. Nem kérni jöttem én - szólok csendesen -, Élnék csak magyarként, mint más is rendesen. - Szolgának jó leszel, de sokat nem érsz, Túl büszke a szemed, és furcsán beszélsz. A határon túl - az túl messze van; Az legyen fontos, velünk mi van; A halott hős most már maradjon holt; Talán még igaz sem volt. Gyere hát barátom, szeresd e kort! Nem baj, ha román vagy, igyál még bort! Európában már bármi lehetsz, Ha nem tetszik, el is mehetsz. Messze a hegyeken túl, a folyók oldalán, Nagyapám álmaiban nekem is volt hazám. - Indulj, ha úgy érzed, nem bírod már! Van elég hazátlan, ki a helyedre vár.