Bürokraták és pénzemberek irányítanak minket, Hazug szólamok, ígéretek tartják alul a szintet. Utat keresve, tapogatózva egymásra lépve élünk, Megnyomorítva, mindent feladva szánalmas lesz a végünk. Refr.: Századok bűnét üvöltöm magamból, De nem tudom ki hallja, a világ csak röhög rajta. A napot nem látom már lassan a falaktól, És egyre gyengül a hangom, szavam a porba hull. A múltunkat nem ismerhetjük, hisz tanulhatnánk belőle; A vágyainkat megvakítják, hogy ne nézhessünk előre. Testvéreink eltaszítva a falakon kívül állnak, Anyjuk nélkül szebb jövőt, reményt hiába várnak. Refr. Ha évek múltán erre jársz majd, tiszta lelkű vándor, S meglátod, hogy mi maradt itt e gyönyörű, szép hazából, Vidd el a hírt a nagyvilágnak, hogy minket már nem zavar, Jöhet bárki, hisz elpusztult az utolsó magyar!