Volt egyszer egy ember Aki az ő háza udvarán oszlopot épített az ő Istenének De az oszlopot nem márványból faragta, nem kőből építette Hanem ezer meg ezer apró csillámló homokszemcséből És a homokszemcséket köddel kötötte össze És az emberek, akik arra járva látták Nevettek rajta, s azt mondták, "Bolond!" De az oszlop csak épült, egyre épült Mert az ember hittel a szívében építette az ő Istenének És amikor az oszlop készen állott Az emberek még mindig nevettek, s azt mondták "Majd a legelső szél összedönti" És jött az első szél, és nem döntötte össze És jött a második szél, és az sem döntötte össze És akárhány szél jött, egyik sem döntötte össze Hanem mindegyik szépen kikerülte az oszlopot, amely hittel épült És az emberek, aki ezt látták, csodálkozva összesúgtak S azt mondták, "Varázsló!" És egy napon berohantak az udvarára, és ledöntötték az ő oszlopát És az ember nem szitkozódott, és nem sírt Hanem kiment megint az ő udvarára És hittel a szívében kezdett új oszlopot építeni az ő Istenének És az oszlopot most sem faragta márványból Sem nem építette kőből Hanem megint sok-sok apró homokszemcséből És a homokszemcséket köddel kötötte össze