Agyamban lüktető, vérszomjas hadak, Köröttünk nyáladzó, szűkölő vadak. Lucifer szarva tompa, A hetedik napon majd kinő. Öltönye véresen ragyog, Patáján új Gucci cipő. Húzom az igát, nyakamban járom, A kérődző barmok nyomait járom. Hazám torz teteme fölött Tébolyult bohóc táncol, Őrjöngő szirénhangja Szorosan magához láncol. Otthonom bitorló, névtelen senkik Ölik az indiánt, akár a jenkik. Mint álmoktól tébolyult író, A sok démont mind sorra veszem. A lábamnál tekergő kígyó Örül, hogy épp almát eszem. Gyönyörű lelkű, szomorú vándor... Mit szólnál ehhez Márai Sándor?