Az ajtóban megállva végignézhetem
Azt, hogy hol ért véget az eddigi életem.
És megtehetem,
Hogy nem cipelem,
Ami nem kell, azt nem viszem.
Anyám sírt egy kicsit, Apám hallgatott,
A barátok is mondtak néhány mondatot:
- Ugye, jelentkezel,
Majd, ha megérkezel,
Írsz, amikor már megleszel?
De azt a régi zenét, ami annyira szép,
Hogy fáj a szívem, és nem is hiszem,
Hogy elfeledem
A nyár melegét, az őszi erdő színét,
A két szemedet, ahogy felém nevet:
- Isten veled!-
S a fülembe súgja, hogy többé már nem szeret.
S most, hogy újra játszom felnőtt életet,
Idegenben festek otthoni képeket
De a mindennapok...
Mikor magam vagyok -
Kicsit mindig meghalok...
Поcмотреть все песни артиста