"Amit erő és hatalom elvesz, azt idő és kedvező szerencse ismét visszahozhatják. De miről a nemzet, félve a szenvedésektől, önmaga lemondott, annak visszaszerzése mindig nehéz, s mindig kétséges." Mert aki hazáját igazán szereti, Oltárán gyönyörű életét szenteli. Piros-fehér-zöld lesz áldott szemfedője, De Isten úgy segítsen, 100 lép majd helyébe. Akinek fáj Erdély rabláncon tartása, S eljut a szívéig súlyos sóhajtása. Meghallja konduló harang hívó szavát, Nem hagyja magára szegény Kárpátalját. Kinyújtja segítő két kezét népének, Ezer sebből vérző Tátra-Felvidéknek. És ha harci sípját a nyugati szél fújja, Őr vidék keresztjét erős vállán hordja. Látja szolga sorba hajtott magyarságát, Eke szarván síró Bánságot és Bácskát. Ráncot szánt az idő ifjú homlokára, De szemében csillog a szabadságnak lángja. Mert aki hazáját igazán szereti, Oltárán gyönyörű életét szenteli. Piros-fehér-zöld lesz áldott szemfedője, De Isten úgy segítsen, én lépek helyébe.