A Jászságban, a Kunságon, dúlt, kicsiny Magyarországon Hajtja nyáját a juhász, közben vígan furulyáz Hajj, de ő is terelgetné a juhait Arad felé Kárpátokig meg sem áll, régi határkőre áll S onnan kiabál Van fokosa, van bicskája, hitvány embert négybe vágja Hejj, hejj, hejj, hejj, hejj, hejj Úgy énekel Görbe botján támaszkodva néz a juhász a távolba Szalad a nap nyugatnak, a kutyái csaholnak Széna-szalma a kunyhája, szőrsubája takarója A tűz mellé lefekszik, parazsánál melegszik Egész reggelig Van fokosa, van bicskája, hitvány embert négybe vágja Hejj, hejj, hejj, hejj, hejj, hejj Úgy énekel