Ahol a végtelen alföldre ráborul az éj, Ahol perzsel a nyár, és fagyos a tél, Ott, a nagy magyar rónába bele ordítok, Jól nézzetek meg! Hajdú vagyok! Budától Bécsig rettegték nevem, Nem hagytam hátra testvérem, fegyverem, Dózsa György húsával etettetek, De hajdú vagyok, nem törtök meg! Bátyám a vihar, húgom a szél, A pusztában őseim lelke zenél, S a vérrel áztatott évszázadok, Velem üvöltik: Hajdú vagyok! Taposta földem Habsburg és török, Farkasként éltem, a farkasok között, Vasláncra verni egy sem tudott, Hajdú vagyok! Szabad vagyok! Csizmáját nem törli senki belém, Megvédem mindazt, mi joggal enyém, Kezemben Bocskai-zászló lobog, Hajdú vagyok! Nem alkuszok!