Elmondtam mindazt, ami elmondható, A földön már nincs több kimondatlan szó, Felhők mögé bújt ma előlem a nap, De elküldött érted egy reménysugarat. Százszor meghalni és százszor születni, A hajnal tüzében melletted ébredni. És szeretni, csak szeretni. Még szeretni, csak szeretni. Jártam utánad a messzi végtelent, Nincs olyan hely, ahol nem kerestelek. Rejtettek téged a bokrok, fák, tavak, De látod, én mégis megtaláltalak. Túl minden álmon, túl az ismeretlenen, Egy ajtót nyitottak, neked és nekem. Hol két világ összeér, harangok kondulnak, A menny és pokol bennünk egybe olvadnak.