Havas fenyvesek mellett lépkedek,
Lábam elfagyott, mindenem remeg,
Ruhám rongyai tetvek otthona,
Szőrös arcomon háborúk nyoma.
Előttem folyók, mögöttem hegyek,
Nyomomban veszett kutyák lihegnek,
Sár levét iszom, fák kérgét eszem,
A hideg holdsugár terít meg nekem.
A magasban elszáll egy madár,
Ő talán tudja, merre jár,
De én, akit üldöz a keleti szél,
Csak lába viszi, míg haza nem ér.
A magasban elszáll egy madár,
Ő talán tudja, merre jár,
De én, akit üldöz a keleti szél,
Csak lába viszi, míg haza nem ér.
Láttam őrjöngő, csonttörő halált,
Vitt magával nőt és katonát,
Bomló testüket jégvirág lepi,
Kezük görcsösen egymást öleli.
A domb túloldalán géppisztoly kaszál,
Hangja szaggatott, gyilkos táncot jár,
Földhöz lapulok, lassan kúszom,
Egy kőhajításnyira már csak az otthon.
A magasban elszáll egy madár,
Ő talán tudja, merre jár,
De én, akit üldöz a keleti szél,
Csak lába viszi, míg haza nem ér.
A magasban elszáll egy madár,
Ő talán tudja, merre jár,
De én, akit üldöz a keleti szél,
Csak lába viszi, míg haza nem ér.
A magasban elszáll egy madár,
Ő talán tudja, merre jár,
De én, akit üldöz a keleti szél,
Csak lába viszi, míg haza nem ér.
A magasban elszáll egy madár,
Ő talán tudja, merre jár,
De én, akit üldöz a keleti szél,
Csak lába viszi, míg haza nem ér.
Поcмотреть все песни артиста