Odakint a kertek alatt, Látni ahogy felkel a nap. Sugarai fénytüzétől a csillagok elolvadnak. Minden reggel megtörténik, Mikor a nap előbújik, Hogy egy csillag a sok közül örökre eltűnik. Ha egyszer az én csillagom Fénye is kihunyna, Húzzátok meg a harangot, a templomtoronyba. Konduljon meg utoljára, Visszhangozzák a hegyek, Nincs már többé kinek szíve csak titokban szeretett. ♪ A Felvégi düllők alján Neve sincs patak csordogál. Isten tudja honnan ered, Semmiből jön, semmibe megy. És akik vizébe néznek, Mindegyikről lop egy képet, Ezer arcot visz magával a felejtésnek. Ha engem is egyszer ez a patak elragadna, Húzzátok meg a harangot, a templomtoronyba Konduljon meg utoljára, Visszhangozzák a hegyek, Nincs má többé kinek szíve csak titokban szeretett. ♪ Ha egyszer az én csillagom Fénye is kihunyna, Húzzátok meg a harangot, a templomtoronyba. Konduljon meg utoljára, Visszhangozzák a hegyek, Nincs már többé kinek szíve csak titokban szeretett. Ha engem is egyszer ez a patak elragadna, Húzzátok meg a harangot, a templomtoronyba. Konduljon meg utoljára, Visszhangozzák a hegyek, Nincs má többé kinek szíve csak titokban szeretett.