Csak két szerelmem van nekem, de van nekem
Egyik a hazám, a másik a kedvesem
Értük élek, s ha kell, értük halok
Magyar páncélos vagyok
Hallják meg az égen fénylő csillagok!
Hallják fenn a mennyben mind az angyalok!
Tankjainknak dübörgő dallamát
Zúgják a nyári éjszakák!
A páncélos dandár lánctalpak hátán
Poklok tüzében is gördül tovább
Vérben és sárban elszántan, bátran
Mindenre készen parancsra vár
Lövegtorony, ha célt talál
Megremeg a puszta néma táj
A harckocsi rohan velünk
Istenre bízzuk drága életünk
Tűzzel, vassal védjük meg a szent hazát
Nyílik még a harcmezőkön vadvirág
Szívünkbe van írva oly sok küzdelem
Nem rettent el semmi sem!
Búcsút int hegyek mögül a napkorong
Indulnak a tatai páncélosok
Lángot gyújt egy utolsó fénysugár
Hogy visszavár! Visszavár!
A páncélos dandár lánctalpak hátán
Poklok tüzében is gördül tovább
Vérben és sárban elszántan, bátran
Mindenre készen parancsra vár
Lövegtorony, ha célt talál
Megremeg a puszta néma táj
A harckocsi rohan velünk
Istenre bízzuk drága életünk
Lövegtorony, ha célt talál
Megremeg a puszta néma táj
A harckocsi rohan velünk
Istenre bízzuk drága életünk
Lövegtorony, ha célt talál
Megremeg a puszta néma táj
A harckocsi rohan velünk
Istenre bízzuk drága életünk