Angyalföldi gyereknek születtem, Szeretem a városrészt, mely felnevelt. Itt a gyárakból dől a füst, A szürkés-sárga házak közt. Beleköt a szél egy magányos fába, Az utca porát a szemembe vágja, A mercédesz gyorsan száll, A villamos csak botorkál. Hajnali ébredés keserű szájíze, álmaim nyomasztó képe megvisel. A tegnapi munkától a karom még fáradt, éjszaka holtfáradtan esem az ágynak. Borotvaélen táncol a becsület, Kócos asszony ne várd az embered! Fény van a kocsma körül, A bor melege fűt Este eltűnik az unalom a téren, Hidegen csillan a motorom fénye. Csend van a fák körül, A félhomály félelmet szül. Hajnali ébredés keserű szájíze, álmaim nyomasztó képe megvisel. A tegnapi munkától a karom még fáradt, éjszaka holtfáradtan esem az ágynak. Hajnali ébredés keserű szájíze, álmaim nyomasztó képe megvisel. A tegnapi munkától a karom még fáradt, éjszaka holtfáradtan esem az ágynak.