Hallgatom a reggeli csúcsot Keresem a zárhoz a kulcsot Buli volt tegnap este Fejbe vágott a cefre Tele van a fekhely csikkel Arról beszél a szpíker Hogy *mérgezett a Föld* *Sárgul minden ami zöld* Öntöm magamba a kávét Van még hátra pár hét Vidám a jelen idõ Indul a boltba a nõ Övé a maradék apró Nyitva elõtte az ajtó Tíz percet adok neki Hogy itt legyen a reggeli Tíz percet adok neki Hogy itt legyen a reggeli Buli volt tegnap este Fejbe vágott a cefre Olvad a téren az aszfalt Hangosan korog a gyomrom Várom a terített asztalt Rám férne pár szem bonbon Mondom Olvad a téren az aszfalt Hangosan korog a gyomrom Várom a terített asztalt Rám férne pár szem bonbon Az ablakon benéz egy bolygó Fejem a fényétõl forró Heverek, nyomom az ágyat Véremet szívja egy állat Belõlem él és persze Átlátszó a teste Élete nem sokat ér Lesöpri rólam a szél Olvad a téren az aszfalt Hangosan korog a gyomrom Várom a terített asztalt Rám férne pár szem bonbon Mondom Olvad a téren az aszfalt Hangosan korog a gyomrom Várom a terített asztalt Rám férne pár szem bonbon ♪ Fehér egér az ember Ezt hallom minden reggel Errõl beszél egy miszter *Mit kezdjek ezzel a viccel?* Másnapos fejjel néha Komolyra fordul a tréfa Jöhetne végre a nõ *Nem vagyok emberevõ* Jöhetne végre a nõ Nem vagyok emberevõ Tíz percet adok neki Hogy itt legyen a reggeli Olvad a téren az aszfalt Hangosan korog a gyomrom Várom a terített asztalt Rám férne pár szem bonbon Mondom Olvad a téren az aszfalt Hangosan korog a gyomrom Várom a terített asztalt Rám férne pár szem bonbon Olvad a téren az aszfalt Hangosan korog a gyomrom Várom a terített asztalt Rám férne pár szem bonbon Mondom Olvad a téren az aszfalt Hangosan korog a gyomrom Várom a terített asztalt Rám férne pár szem bonbon Mondom Olvad a téren az aszfalt