Iszom a kávém hidegen
átsuhan a bánat a szívemen
Nem jöhet vissza a pillanat
'89-ben egy híd alatt
Nem zavart minket semmi sem
Holdfény táncolt a hűs vizen
Ki hitte volna hogy így alakul
Vártuk a hajnalt a rakpart kövén
Gyanútlanul
Kihull kezemből az üres pohár
Vállamra fekete lepke száll
Kiszáradt mederben araszol az éj
életem lerágott dinnyehéj
életem huzatos váróterem
Hamis lapokkal játszik velem
A rovott múltú jelen idő
Nem vési kőbe nevemet
A savas eső
ó ó a szép jövő
Sajnos kifacsart citrom
ó ó a földgolyón
én már nem vagyok itthon
ó ó néha jó néha rossz a vége
ó ó egy léghajó
Némán zuhan a mélybe
Tolat a remény a síneken
átsuhan a bánat a szívemen
A fénysorompó vörösre vált
Pengeti egyedül a halál dalát
Saját magának az ágyamon
A szavakon túli fájdalom
ó ó a szép jövő
Sajnos kifacsart citrom
ó ó a földgolyón
én már nem vagyok itthon
ó ó néha jó néha rossz a vége
ó ó egy léghajó
Némán zuhan a mélybe
Sötét szobámban a szél zenél
A séta a falnál véget ér
Unalomig ismert képeket
Vetít az égre a képzelet
Belőtt magának egy töltetet
Elzúg egy meteor a föld felett
Az ötletet tőlem lopta
De én már leszoktam róla
Hogy szkafander nélkül
Repüljek vele turistaként a holdra
ó ó a szép jövő
Sajnos kifacsart citrom
ó ó a földgolyón én már nem vagyok itthon
ó ó néha jó néha rossz a vége
ó ó egy léghajó némán zuhan a mélybe
ó ó a szép jövő lassan kifacsart
Citrom ó ó ezt a dalt már csak magamnak írom
ó ó néha jó néha rossz a vége
ó ó egy léghajó
Némán zuhan a mélybe