Kölyök vagy és érzed, hogy nem stimmel az egész. Nagyot mond a gyáva, és mellé mond a merész, A dédi, meg az óvó, a tanító s a tanár, A tányérsapka, a hófehér köpeny és a talár. Anyuka is mást mond az apunak meg nekem. Apuka meg tagad, pedig én kiteszem a belem, Hogy megtudjam, hogy ne lépjek én is ugyanabba a szarba. Már megint egy falábbal járt szamba... Aztán győznek a hormonok és te végre felnőtt leszel Csókolózol, baszol, néha kulturáltan eszel. Ez már tényleg "dzsászlájk hálivúd" – keresel és vágysz, Aztán döntened kell, választasz és hánysz! A mindenedet, hát nem figyelsz csak megeszed a dumát!? Ebben a játékban senki sem teszi ki a zsugát. A sorok, meg ami köztük, lassan kikezdik az eszed. A világ nem is oly szörnyű, hogyha behunyod a szemed. A valóság csak kerülgeti őt engem és téged. Szépen lassan megtanulod, hogy torzítasz, vagy véged. Ez a legsötétebb titkok feneketlen kútja. Tükörbe nézz, és oda mondd, hogy hazudsz kutya! Hazudsz kutya! Nem látom, nem bánom, nem vágom, sajnálom...