Csak ülsz itt csendben magaddal szemben, Megint a semmibe hívsz. Feléd hajolnak az árnyak, Halkan, lassan magadba szívsz. A haló holdfény mosolyodon derengő laza-lazul, Finom ujjaival a kétség lágyan a hajadba túr. Belegabalyodtam az aurádba, Hát benned tépem a húrt. Bevégeztem a csönddel, Itt bent minden nekivadult. Arcunkon a minden mindegy dühös démona dúl, Szilánkos kis világunkban már régen a téboly az úr. Ez a mese nem végződhet rosszul, Ez a mese nem végződhet jól. Ha nem találom benned a jobbik énem, Ez a ricsaj a fejemben örökké szól. Tőlem várod a választ, Én eltalálom, de válassz. Az apokaliptikus vízióimból, Vagy ne is fárassz. Felém legyint a bánat vágya álnok trubadúr, Emléket ránt, magához int És mélyen az agyamba szúr. Ez a mese nem végződhet rosszul, Ez a mese nem végződhet jól. Ha nem találom benned a jobbik énem, Ez a ricsaj a fejemben örökké szól. Ez a mese nem végződhet rosszul, Ez a mese nem végződhet jól. Ha nem találom benned a jobbik énem, Ez a ricsaj a fejemben örökké szól.