János vitéz lépked az utcán, Egyedül van, mégse fél, Keserű-szép csatákról Mesél a háta mögött a szél. A sárkány szívébe döfte éles fegyverét, De érezte, hogy nem ölte még meg, ó, a fenevad szellemét. Az újságok mind megírták A győzelmi híreket, János vitéz mégis tudta, Hogy ő most még nem ülhet ünnepet. Hisz fekete vértől mocskos A visszaszerzett drágaság, S férgektől nyüzsög a város, A sötétség nem adta meg magát. János vitéz buszra száll, Szemében éberség, A végső halálos harc Az úton valahol várja még. Felnéz a Citadellára, Sötét az utca és a tér, De a homály lassan eloszlik, Ahova lép, ahová csak elér.