A villamos ablakán, Mint egy frissen festett képet, Az esőcseppek elmossák az arcod. Egy csengetés, egy rándulás, és te elindultál végleg - A szomorú szerelmek hercege én vagyok. Az éjszaka tengerén Eltévednek a fények, és palástomra szállnak ezüst csillagok. Egy szép napon majd azt hiszem, Hogy csak képzeltelek téged - A szomorú szerelmek hercege én vagyok. Szolgám a bánat, A csalódott vágyak, ékszerem könny és fájdalom. Egy szélkakas megfordul, Nem törődik a széllel, Engem néz, ahogy cigarettára gyújtok, A füstből egy arckép összeáll, Aztán darabokra hullik széjjel - A szomorú szerelmek hercege én vagyok. Szolgám a bánat, A csalódott vágyak, ékszerem könny és fájdalom.