Mélyen tisztelt járókelők, Ez az előadás itt mindenekelőtt Csak egy spontán megnyilatkozás, Csak egy utcai zenekar. A feladatunk nyilván semmi más, Mint a könnyű, de igényes szórakoztatás, Minket mindenki szeret, sőt kultivál, De nem ért, ha nem akar. Ülünk a téren, Gitár a kézben, Dalunk az égen száll. A személyiségünk Varázsa nékünk Megélhetést kínál. Nyitva a szívünk meg a gitártok, és átölelnénk a világot, De ha tokunkba semmi nem kerül, Ránk jó nem vár. Köszönjük szépen, köszönjük szépen! Volna még néhány ötletünk, De telhetetlenek nem lehetünk, így hát lassan elmegyünk, Mert tele van a tokunk most már! Ülünk a téren, Gitár a kézben, Dalunk az égen száll. A személyiségünk Varázsa nékünk Megélhetést kínál. Idáig voltunk a Keletinél, és jól ismer minket a Moszkva tér, De itt sem maradunk sokáig, Mert tele van a tokunk most már!