Az éj leszállt körém, és forró a levegő, és hív egy hang, Hogy menjek, hogy menjek. Tárva az ablakom, Hűvös a homlokom, és érzem, Hogy lassan szőrös szárnyaim nőnek. Hatalmas lepkévé változom, Kiszédülök az ablakon, és szállok A téren egy neonlámpa felé. Bűvöl a fény, Kerget a vágy. Járjuk a táncot a lámpa körül. Bűvöl a fény, Gyorsul a tánc. Ki beáll a körbe, Az már soha nem menekül. A pénz meg a csillogás, A démoni csábítás, Vágyakból szőtt millió szál Fogva tart. Mennyi ember itt repül, Sok ismerős arc a fény körül, Elbódított éjjeli lepkék Sűrű felhője száll. Bűvöl a fény, Kerget a vágy. Járjuk a táncot a lámpa körül. Bűvöl a fény, Gyorsul a tánc. Ki beáll a körbe, Az már soha nem menekül.