Szegeden volt az első igazi éjszakánk, A szerelem, mint a zápor, úgy ömlött reánk, De viseltük boldogan az átázott ruhát, Mert Szegeden minket a szerelem várt. Kivettünk akkor éjjel egy kétágyas szobát, A szerelem, mint a tévé, megkezdte műsorát, Egy korhatáros film játszotta legszebb képsorát, Mikor Szegeden minket a szerelem várt. Ha Szögedre gondolsz, kedvesem, Az arcodon mindig észreveszem, A szömeden most is ott ragyog Az a szögedi hold meg a csillagok. A Tiszára nyíló ablakon át Belélegeztük az éjszakát, A Fogadalmi templom harangszavát Mennyi emlék járja át - Szögeden. A hajnal szívta el, mint egy könnyű cigarettát, Azt a parázzsal izzó szegedi éjszakát. Ha Szögedre gondolsz, kedvesem, Az arcodon mindig észreveszem, A szömeden most is ott ragyog Az a szögedi hold meg a csillagok. A Tiszára nyíló ablakon át Belélegeztük az éjszakát, A Fogadalmi templom harangszavát Mennyi emlék járja át - Szögeden.