Kőember lépked, dübörög a lába, semmitől se fél A feje tégla, bazalt a szíve és jéghideg, mint a tél Szemei kavicsok, a szája egy barlang, az orra kemény krumplicukor Repedtfazék hangján, ha olyan a kedve, egy egyszerű dalt eldalol Hallgasd hát a kőemberek kórusát Hallgasd hát a kőemberek kórusát Kőlelke mélyén gyűlöletet ébreszt minden változás Mereven lépked a kőbölcsőtől a sírig, és nem érdekli semmi más Szexuális téren nem akad párja, mert kő kövön nem marad Hirdeti fennen, hogy kőkorszakban élünk, és a Föld is csak egy kődarab Hallgasd hát a kőemberek kórusát Hallgasd hát a kőemberek kórusát Hé-já, hé-já-hó Nánánáná-nánánáná-nánánáná