Úgy volt, hogy először elzavartam őket, Védtem én a madarak hadától a földet. Elrepült végül a legutolsó madár, A város jött, a vetemény helyén iroda áll. Semmirekellő madárijesztő, Tartok tőle, hogy az vagyok, Lehetőségeim ezen a helyen, úgy veszem észre, hogy nem nagyok. Süvölt a szél, ez valamire inspirál, Jó, hogy emlékszem még, hogy hogyan is csinálta a sok madár. Meglengetem hát szárnyaim szalmatollazatát, Madár vagyok, és repülök egyenesen odaát. Semmirekellő madárijesztő, Szállok az égen a madarak után. Kalap a fejem és bot a derekam, Kabát a szárnyam, szél a paripám. Semmirekellő madárijesztő, Igazi madárrá alakulok át, Elvegyülök majd a többi madár közt, S eltitkolom a múlt sarát. Semmirekellő madárijesztő, Igazi madárrá alakulok át, Elvegyülök a többi madár közt, S eltitkolom a múlt sarát. Madár barátaim madárijesztőről Mesélnek rémtörténetet, én ővelük együtt rémüldözöm és sopánkodok, hogy ez hogy lehet.