Tudom, hogy forrás fakad titkosan
Bár éjszaka van
Ez örök forrás rejtőzik szemünktől
Barlangnak sűrű mélységéből tör föl
Bár éjszaka van
Nem tudni hol, mert eredete nincsen
Ám ami van, ered belőle minden
Bár éjszaka van
És szépségéhez nincs hasonló semmi
Az ég és föld szokott belőle inni
Bár éjszaka van
Tudom, hogy nincsen medre, hol szaladna
És nem tud senki átlábalni rajta
Bár éjszaka van
Hogy tisztaságát semmi nem zavarja
Hogy minden fény a fényét tőle kapja
Bár éjszaka van
Tudom, belőle óriás erek folynak
Eget és poklot, embert záporoznak
Bár éjszaka van
Tudom, az ér, mi sodrából kiválik
Mindenható, akárcsak ő, e másik
Bár éjszaka van
Mi kettőjükből tör egyetlen egybe
Nincsen, ki nála fontosabb lehetne
Bár éjszaka van
Az örök forrás titkos útját járva
Élő kenyérben életünk kínálja
Bár éjszaka van
Ím e sötétben látja a teremtmény
Hogy oltsa szomját vizét fölkeresvén
Bár éjszaka van
Azt az eleven forrást, mire vágyom
Az élet kenyerében megtalálom
Bár éjszaka van