Az ember végül homokos, Szomorú, vizes síkra ér Szétnéz merengve és okos Fejével biccent, nem remél. Én is így próbálok csalás Nélkül szétnézni könnyedén. Ezüstös fejszesuhanás Játszik a nyárfa levelén. A semmi ágán ül szívem, Kis teste hangtalan vacog, Köréje gyűlnek szelíden S nézik, nézik a csillagok.