Kiszáradt a meder
Siratja a környék
Minek már karmester
Ha a hullám csak egy emlék
Szürke a világod
Nincsen benne szín
A jót csak eldobálod
Királyod elvakít
Napról napra tovább tolja határait
Így kutyagol, s szennyezi az emlékeit
Veszíteni nem lehet, azt nem felejti el
Igyekszik megkapni, amit megérdemel
Kóborol a pusztaságban, mindent elvisel
A csönd is hangos, de rá figyelni lényegtelen
Az orrából folyik a vér
De megpihenni még elér
Semmiképp nem semmittevő
Eltökélt az elhihető
Tervez
De elvesz az elemi tükörben
Kikapcsol az alkohol ölében
Súlyosan magányos, az látható szemében
Ha jön egy kis varázslat, köszöni, nem kér
Pedig belül tudja, hogy kellene, mert fél
Mindent feláldoz, hogy megvívja a harcot
Akárcsak egy mártír, követi az iramot
Törtet előre, magasabbra
Eltörhet, de arra nincsen gondja
Fáradt teste, fáradt lelke
Mindjárt elillan a feje
Tilos segítséget kérni
Tilos egy kicsit pihenni
Tilos fáradtan ébredni
Minél többet kell vállalni
Néha megfordul a fejében, hogy az élet mit adott
De a rendszert keresi, mert nem tiszta a hangod
Egyszerűbb mást követni és átvenni a hajtást
A világot megoldani, feloldani nem lehet
Az orrából folyik a vér
De megpihenni még elér
Semmiképp nem semmittevő
Eltökélt az elhihető
Tervez
De elvesz az elemi tükörben
Kikapcsol az alkohol ölében
Súlyosan magányos, az látható szemében