Csábít egy éj,
Egy sejtelmes látomás,
Csábít egy arc,
Mit egyszer kell, hogy láss,
És a szem,
Mit láttam már valahol,
És kék,
és olyan szép.
És egy száj,
Mi most más szívéhez szól:
Tiéd volt az arc,
Tudom most már jól,
És azóta...
Jégből vagyok,
Talán fel sem olvadok,
Hát nyújtsd két kezed,
Olvaszd fel jégszívemet!
Jégből vagyok,
Talán fel sem olvadok,
Hát nyújtsd két kezed,
Olvaszd fel jégszívemet
Ha valami fáj,
Nem érzem régen már,
És ez a láz,
Csak álmomban éget tán...
És az arc,
Tudd meg, hogy tiéd!
Hívj!
Nekem ennyi elég.
És a szád,
Ha hozzám szól majd még,
Meg kell értsed hát,
Ennyi épp elég,
Te biztosan látod...
Jégből vagyok,
Talán fel sem olvadok,
Hát nyújtsd két kezed,
Olvaszd fel jégszívemet
Jégből vagyok,
Talán fel sem olvadok,
Hát nyújtsd két kezed,
Olvaszd fel jégszívemet
Tudd meg hát,
Sosem éreztem még,
Hogy szívem,
Szívem tiszta jég.
Hideg a nyár,
Vagy forró lehet a tél,
Nem segíthet más,
Csak ha értenél,
És meg kell lássad...
Jégből vagyok,
Talán fel sem olvadok,
Hát nyújtsd két kezed,
Olvaszd fel jégszívemet
Jégből vagyok,
Talán fel sem olvadok,
Hát nyújtsd két kezed,
Olvaszd fel jégszívemet
Nyújtsd két kezed,
Olvaszd fel jégszívemet,
Jégszívemet.