Az arcod árul el Kiül rá, amit rejtenél Megfeledkezel Hogy jobb vagyok neked bárkinél Láthatatlan, mit elteszünk Holnapra emlékből legyen még De néhanapján, ha tévedünk Kihat ránk, észrevehetnénk Nem akarod azt, mint rég Amit én nem hittem Hogy az, ami ott bennünk ég Nem látszik a két szemben Amikor a földre ránt, amikor az égbe húz Amikor hatnék rád Tágra zárt szemekkel néha úgy érzem, hogy láthatnám Őszintébb az érzés, hogyha kérdés nélkül mondhatnám Ha valamikor azt hinnéd, hogy van-e, amit átéltünk Amikor a múlt színét eldobja az emlékünk Hisz valami a földre ránt, valami az égbe húz De van az, ami hat még rád A hangod árul el Megremeg, pedig nem beszél Minden apró jel Erősebb, mint a szembeszél Fekete-fehér a színlelés A tekintetedből olvasok Van az az óra, mi túl kevés És van az a perc, ami néha sok Nem akarod azt, mint rég Amit én nem hittem Hogy az, ami ott bennünk ég Nem látszik a két szemben Amikor a földre ránt, amikor az égbe húz Amikor hatnék rád Tágra zárt szemekkel néha úgy érzem, hogy láthatnám Őszintébb az érzés, hogyha kérdés nélkül mondhatnám Ha valamikor azt hinnéd, hogy van-e, amit átéltünk Amikor a múlt színét eldobja az emlékünk Hisz valami a földre ránt, valami az égbe húz De van az, ami hat még rád Úgy érzem, hogy láthatnám Úgy érzem, hogy láthatnám