Ágyamból felkelve üres szobák! Az erkélyre kilépve ázott ruhák! Kopott álmok színpadán, Tavasz, nyár majd tél után, Meleg párnán aludnám. Lépted alatt megremeg egy csillag, Ne várj mert virrad. Az a sok szóbeszéd.Elég! Nekem már nem kell!, Mer' a nap ha felkel, A 'légyott' már elkel veled. Add vissza a játékom, A tányérom, a játékom. Add vissza, mer' nem bírom. Régi festmény, kőalak, A sok hű emlék kóstolgat, Páros kéz, szél fújta az utad. Én csak kettőt számolok, Látom már a holnapot, Száz hibádból szólamot lopok. Add vissza a játékom, A tányérom, a játékom. Add vissza, mer' nem bírom.