A gyergyói, a gyergyói fenyves alatt Ott lakozik a babám a szívem alatt Ott lakozik mind az öröm, mind a bánat Nem visznek ma minket katonának ♪ Kis virágszál, megpihennék én tenálad Hét esztendőt, többet is tán, akárhányat Mer' lovam nélkül lovag immár nem lehetek Hogy keressek mezőn túli szerelmeket Ha keresnék, húzza le a lábam szárát Az, ki nékem olyan, hogy még jobb a vártnál S az én szívem, ha mindig ilyen boldog volna Nem búsúlna, s innen el nem kívánkozna Úgy szeretlek, úgy szeretlek, bizony mondom Nem hervadhat zsebkendőbe arcod folyton Adjad rózsám, add a kezed, most mulassunk Békény mellett egy virágot most szakítsunk ♪ Ember tervez, de hadd tervezzen, még ha hallod Jól hallgasd meg: néked szólnak a harangok