Egy öreg úriember leheli partra az idei száraz esőt Elmereng, majd magára ölt egy újabb hosszú esztendőt Felesége kérdi, mi baj, miért szomorú Miért nem jár az égnek ma csillagkoszorú? Felsegíti némán, mint éjszaka én a hangerőt Hogy csak magammal legyek míg egy kis kovácsolt erőt Szorítok magamhoz s én már erős is vagyok Lelkem újra szárnyal, én ma itt nem maradok! Majd ha ideér Az őszi szél, elkísér Holnap úgy tekintesz rám, mint ritka vonzó idegen Mégis tekintetedben néha én itt magam meglelem Fütyülnék, ha lenne hangom százat én neked Száz dallamot játszanék míg ellágyul lelked De lélekszilárdságban én vagyok itt a nem igazán nyerő Igazi énképem ma még fel nem fedhető Fejfedőm ha mégis egymillió darabbá törik Törhetetlen igazát tán végleg elhagyná Majd ha ideér Az őszi szél, elkísér Elmentél, nem vagy már Eltűntél, rám vártál Majd ha ideér Az őszi szél, elkísér Elmentél, nem vagy már Eltűntél, rám vártál ♪ Majd ha ideér Az őszi szél, elkísér Elmentél, nem vagy már Eltűntél, rám vártál Majd ha ideér Az őszi szél, elkísér Elmentél, nem vagy már Eltűntél, rám vártál Majd ha ideér Az őszi szél, elkísér És ott vagy már a házunknál És ott állok én is, hol te álltál