Mégis hogyan mondjam el neked
Előfordul, az ember megremeg
Elbotlik, majd feláll ő magától
Süt rája még Nap az éjszakából
Azt kérdezik tőle, milyen volt
Mikor lent járt, milyen nóta szólt
Siratták, vagy mulatták talán
Nevettek-e bolondnak baján
S egyszerre mindenki felnéz
És az égen a jó Isten
Ha tudná, hogy mit tegyen
Hogy maradjon, vagy menjen
Azt mondják, részeges vagyok
Pedig csak szűnni akarok
Egy kicsit elhagyni magam
Hogy aztán nyíljon alattam
Meg a világ, meg a fű és a fák, gyönyörű
És a tél, ami nincs, gyere nyár, betekints
Fújj meg szél, ahol érsz, szép leány, megigéz
Keserűt, édeset, azt amit csak lehet
Meg a világ, meg a fű és a fák, gyönyörű
És a tél, ami nincs, gyere nyár, betekints
Fújj meg szél, ahol érsz, szép leány, megigéz
Keserűt, édeset, azt amit csak lehet
Lesz még így se, s úgy is jó lesz tán
Tölts még egy bort, légy oly kedves, ám
Ne túl sokat, jusson a fellegekbe
Hátha esik eső a kertekbe
Virágot hozz onnan csokorba
Szirmait a szél hadd hordozza
Egy ajtó ma nyitva áll előttem
Édesanyám csókolom, megjöttem
És mindenki felnéz
És az égen a jó Isten
Mintha éppen int nekem
S a hold felkel csendesen
♪
Meg a világ, meg a fű és a fák, gyönyörű
És a tél, ami nincs, gyere nyár, betekints
Fújj meg szél, ahol érsz, szép leány, megigéz
Keserűt, édeset, azt amit csak lehet
Meg a világ, meg a fű és a fák, gyönyörű
És a tél, ami nincs, gyere nyár, betekints
Fújj meg szél, ahol érsz, szép leány, megigéz
Keserűt, édeset, azt amit csak lehet
Meg a világ, meg a fű és a fák, gyönyörű
És a tél, ami nincs, gyere nyár, betekints
Fújj meg szél, ahol érsz, szép leány, megigéz
Keserűt, édeset, azt amit csak lehet