Látod visszatér az élet, és beront Integetsz, mert elválaszt a Peron Integettek, mint a vasútállomáson Rajtattok kivül, nem volt soha másom Ja, eljött a záróra A székeket felrakták, a zene is halkul már Jó hogy itt voltál, illík elköszöni úgy tudom De ne félj soha ha búcsúzom Csak hívj majd, mikor túl szürkék a napok Felül mozis vasárnapokon, én mindig vevő vagyok rád Meg úgy egyáltalán bármikor Mosolygok, pedig a hiányod fájni fog De találkozunk még, csak hívj majd De találkozunk még, csak hívj majd De találkozunk még, csak hívj majd Mindig jól itt hagy, ja Ha-ha-ha Köszönjük szépen, ennyi volt ma estére a Szorongás rádió Jövünk újra, gyertek velünk bármikor Egy másik frekvencián folytatjuk, tűzön-vízen át Találkozunk még, jó éjszakát!