Mikor boldogok voltunk, mindenen nevettünk
Még ha nem is volt vicces
Még ha el is késtünk sokszor, de együtt lehettünk
És tudtuk, mindig így lesz
Mikor egyedül voltam, ha túl nagyot csalódtam
Megrángatott az élet párszor
Mikor nem láttam a fényt, a kiutat, hogy hol van
De tudtam, a végén te vársz ott
Mennyi történet a múltból
Már nem is tudjuk, igazából hogy volt
Csak utoljára meséld még el újból
Mert olyan jó hallgatni, ahogy mondod
Ha már nem mesélnek rólunk a régi éjszakák
Mit mondanál a csendnek, hogy meséljenek tovább?
Ha nem zavar, hogy ősz a haj és mélyebb már a ránc
Visszanézve majd milyennek látsz?
Visszanézve majd milyennek látsz?
Néha téged is benyel az ágy
Éjjelente átrágod, hogy milyen a világ
Miért telnek egyre gyorsabban az évek
Ezt tudom, te sem érted
Én visszanézve azt látom
Sok piros betű volt a naptáron
És csak azt bánom a legjobban
Mikor szerettem, de nem mondtam
Mennyi történet a múltból
Már nem is tudjuk, igazából hogy volt
Csak utoljára meséld még el újból
Mert olyan jó hallgatni, ahogy mondod
Ha már nem mesélnek rólunk a régi éjszakák
Mit mondanál a csendnek, hogy meséljenek tovább?
Ha nem zavar, hogy ősz a haj és mélyebb már a ránc
Visszanézve majd milyennek látsz?
Tegnap éjjel ősz hajad lett álmomban
Azt mondtad, a kor egy szám
Te meg nem hiszel a számokban
Tegnap éjjel elment az élet álmomban
Elrepült, de hittünk az álmokban
Üvölt a belső hangszóró
Üvölt a szív, a haldokló
Elfáradtam rég a harcoktól
Csak szeretni végig, az volt jó
Ha már nem mesélnek rólunk a régi éjszakák
Mit mondanál a csendnek, hogy meséljenek tovább?
Ha már nem mesélnek rólunk a régi éjszakák
Mit mondanál a csendnek, hogy meséljenek tovább?
Ha nem zavar, hogy ősz a haj és mélyebb már a ránc
Visszanézve majd milyennek látsz?