Nem akarok többé
Egyedül járni a sötét utcán
Én nem akarok többé
Agyalni azon, ami elmúlt már
Nekem mindenki mondta, hogy vigyázzak
Aki várta, hogy hibázzak
Én lettem az, aki elromlott, te meg, aki ettől nem boldog
Áh, tényleg ezt akarjuk? Mi a célunk, merre tartunk?
A kapcsolatunk elfutott nyár, hogyan is állunk, nem tudom már
Én soha nem tettem volna semmit azért, hogy neked ártsak
Én akartam hinni bennünk
Én soha nem hittem, hogy te leszel, akit meg kell, hogy bánjak
Nem tudom, mennyi van bennünk
Hogy színes-e még vagy szürke, hogy igazából kihűlt-e
Hogy ki leszek-e miattad ütve, agyalok rajtunk padokon ülve
Rólad szól a szomorú séta, mikor a telefon néma
Börtönrácsot rajzol rám az emlékek árnyéka
Én menteném a menthetőt, de már
Nem tudok úgy érezni többet
Ez a hely már rég nem az otthonom
Hazafele sétálok belőled
Elengedni túl nehéz
Ha veled vagyok egy egész
Nincs ott bennem, akit te kerestél
És én se lelem benned, akire vágytam
Jön az esti séta, előhívja
Itt az életem negatívja
Még van olyan részem, ami rád írna
Ez behúz, (behúz) ja
Tudtuk, hogy vége, de elbújtunk
Két szellem a képen, mi elmúltunk
Rohantunk volna, de nem volt út
Lejártunk, elmúlt
Én menteném a menthetőt, de már
Nem tudok úgy érezni többet
Ez a hely már rég nem az otthonom
Hazafele sétálok belőled
Elengedni túl nehéz
Ha veled vagyok egy egész
Nincs ott bennem, akit te kerestél
És én se lelem benned, akire vágytam
Elengedni túl nehéz (túl nehéz)
Ha veled vagyok egy egész
Nincs ott bennem, akit te kerestél
És én se lelem benned, akire vágytam
Ú-u-ú, ú-u-ú
Elengedni túl nehéz
Ha veled vagyok egy egész