Hol van a szó, mivel most szólhatnánk?
Egy végtelen tengeren át hanghajóval érek el hozzád
Ott vagy az égen minden csillagban
Benne a nappalban, tudom, most is féltesz untalan
Untalan, hát vigyázz rám!
Tengeremben hittel élem minden percem
Valamiképpen szelet hangjegyekkel nyertem
Vitorlám duzzad most is, viharokkal vívok harcot
Dallam széllel zúzom hangsebesen szét a habot
Valaki földből, vízből távozik az égbe
Egy az utunk, porból porrá, nincsen vége
De a búcsú nehéz most is, akarod, hogy így maradjon?
Halandó emberként a parton repül feléd hangom
És ha majd megérted, csak más a fedélzet
Modulálás, vízből pára, ami egyszer volt, az lesz is már ha
A szíved a helyén dobog már ma
Hol van a szó, mivel most szólhatnánk?
Egy végtelen tengeren át hanghajóval érek el hozzád
Ott vagy az égen minden csillagban
Benne a nappalban, tudom, most is féltesz untalan
Untalan, hát vigyázz rám!
Emlékország álomhatárának mentén
Összefutunk néha, beszélgetünk és én
Összefolyt perceket élek, ébredve mindent megértek
Cseppenként éled bennem egy sokkal könnyebb lélek
Meg kell, hogy érezd, hogy a létben minden tettnek, tétnek
El kell, hogy jöjjön és már nem is nagyon félek
Mert tudom a köztünk rejlő lényeg, egy új síkon, újra megéled
Hol van a szó, mivel most szólhatnánk?
Egy végtelen tengeren át hanghajóval érek el hozzád
Ott vagy az égen minden csillagban
Benne a nappalban, tudom, most is féltesz untalan
Untalan, hát vigyázz rám!
Untalan, untalan, hát vigyázz rám!
Oh, no, no, no